Búcsú prof. dr. Cholnoky Pétertől
(1932-2024)
Az öreg ember félig becsomagolva egy nagy utazásra vár, de nem tudja, hogy mikor indul a vonat és hova szól a jegye? (Sz.K.)
„Halottakról jót vagy semmit!”! - Bölcs mondás, ami egyúttal magyarázata is annak, hogy valamennyi búcsúztató csak pozitívan ecsetelheti az eltávozottat. A nehézség csak akkor mutatkozik, amikor az eltávozottról valóban csak jókat és szépeket lehet mondani. Cholnoky Péter ebbe a csoportba tartozik. Jellemzésére minden elismerő szó a valósághoz képest csak gyarló hívság, mert tőle valóban egy párját rikítóan kiemelkedően kiváló EMBERTŐL kell búcsút vennünk.
Életművének részletezése és méltatása meghaladná e megemlékezés kereteit, ezért csak szinte vezérszavakra szorítkozhatom. Cholnoky Péter 1932. szeptember 8-án született Pécsett, ahol iskoláit járta. Mély benyomást hagyott benne a jezsuiták országos hírű pécsi „Pius” gimnáziuma. Az ott magába szívott világnézete évtizedek ostromát állta ki.
Elkötelezett Istenhívőként a keresztény életélés példáját szolgáltatta. Hitét a kommunista időkben is bátran megtartotta, saját egyházát hűen szolgálva a keresztény ökumenizmus elkötelezett hívévé és gyakorlójává vált. Nem csak jó keresztény volt, de ízig vérig magyar hazafi is. Pályafutásának adatszerű felsorolásából, ezen szempontok kiemelése fontosnak látszott, mert ezekből épült fel személyisége, embersége, kollegialitása, segítő készsége, barátságossága, hivatása, emberszeretete egész példamutató élete.
Osztályidegenként nem volt könnyű az egyetemre bejutnia. Diplomáját 1956-ban szerezte meg. Nem véletlenül szűkebb szakterületeként a gyermekgyógyászatot választotta, amiben Kerpel Fronius professzor mellett Pécsett, továbbá gazdag külföldi tanulmányútjain, munkavállalásain keresztül is gyarapította páratlan tudását, amit 1971-ben tudományos (kandidátusi, később PhD) fokozatával koronázott meg. A Pécsi egyetem tiszteletbeli professzori rangot adományozott neki. A gyermekgyógyászaton (1960) kívül laboratóriumi szakképesítést is szerzett (1968). Széles műveltségével, közel tíz nyelven beszélő, a jó értelemben vett európai magyar kultúrember ideális típusának megszemélyesítőjévé vált.
Az klinikai színvonalat képviselő, országos hírű Markusovszky Kórházban 1969. novemberétől osztályvezető főorvosként, Frank Kálmán professzort váltotta fel, aki tőlünk tanszékvezetőnek a Haynal Imre Orvostovábbképző Egyetemre távozott. A szintén országos minőséget képviselő, mellette a vármegye gyermek-egészségügyéért sokat tevő híres Frank Kálmánnak nehéz volt a nyomába lépni. Cholnoky Péter Vas vármegyei munkáját szerényen kezdve hamarosan nem csak a kórházi betegek kezelésében járt élen, de megyei szakfőorvosként a területi egészségvédő- és nevelő munka szervezéséből, folytatásából is kivette a részét. Osztályának a szülészet-gyermekgyógyászati új tömbjébe való átköltözésének gondjait is vállalnia kellett. Hivatását eszményi síkon követő jó orvos volt, aki nem hálapénzért dolgozott, magánrendelője sem volt. Így lett a kórház Etikai Bizottságának elnöke. A hajdani főorvosi kar „arany csapatába” beilleszkedve a közéleti és kórház interdiszciplináris közösségi munkájából is kivette a részét. Egyebek mellett a korszerű koraszülött és intenzív ellátást ő szervezte meg.
Eredményeinek elismerése volt, hogy a Markusovszky Kórházban osztálya az onkohematológiai és intenzív koraszülött ellátás egyik regionális központjává vált. 1991. novemberétől a Csecsemő és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium országos elnöki tisztségét is betöltötte. A POTE Egészségtudományi Kar védőnői tagozatának vezetőjeként eredményes oktatói tevékenységet végzett. Gyógyító munkája mellett folyamatosan tudományos munkát is folytatott. Közel 70 tudományos értekezése jelent meg. Tudományos rendezvényeket szervezett, amiknek rendszeres előadója is volt.
Munkája elismeréséért számos kitűntetésben részesült. (Kitűntetéseinek felsorolása is sorokat venne igénybe.) Közülük is kiemelkedik a „Kiváló orvos” cím adományozása (1977), a Köztársasági Érdemérem tiszti keresztje, a Vas Megyéért, a Pro Sanitate Savariae, és Szombathely MJV Díszpolgára kitüntetés.
Azon kevesek közé tartozott, akik (1993-ban) maguk kérték nyugállományba helyezésüket, hogy az országos szakmai életből nem kilépve, egyetemi oktatóként, magánemberként - a napi rutin helyett - szerényebb körülmények között folytathassa kiemelkedő szakmai tevékenységét.
Kiváló szakmai érdemei mellett példamutató családi életet élt. Nagypapaként mesekönyvet is írt unokáinak. Felesége nem csak házastársa, de munkatársa is volt. Három leánnyal, öt unokával és egy dédunokával jutalmazta az Élet, ami sok örömet okozott számára.
Nyugdíjas életét nem tudta sokáig élvezni, mert mozgáskorlátozottá vált. A köz- és hitéletben egy ideig még így is „mozgott”, de látászavarai miatt tartós házifogságba kényszerült, miközben élete párja is ápolásra szorult. Így éldegéltek szerényen, csendben, odahaza. E sorok írója rendszeresen felkereste telefonon, amiket telefonhívásaival viszonzott. Példája annak, hogy egy barátságnak nem vethet véget a betegség, (de még a halál sem).
Cholnoky Péterben elvesztettünk egy kiváló EMBERT, ORVOST, BARÁTOT, Vas vármegye és Szombathely Megyei Jogú Várost hűen szolgáló példaképet, aki igaz helyi lokálpatriótaként élte meg vas vármegyei évtizedeit. A vármegye, a megyeszékhely, és nem utolsó sorban tanítványai, barátai, és volt munkahelye is „siratja” halottját, aki életművével olyan nyomot hagyott maga után, amit az utókornak ápolni és megbecsülni szent kötelessége.
Gyászmiséjére és búcsúztatására a szombathelyi Szent Márton-templomban kerül sor 2024. április 9-én, 12.30 órakor. Temetéséről a család később intézkedik.
Prof. Dr. Széll Kálmán