Dr. Lippai Norbert főigazgató és Dr. Király István orvosigazgató az otthonában köszöntötték fel a ma 99. éves prof. dr. Széll Kálmánt, a Markusovszky Egyetemi Oktatókórház nyugalmazott osztályvezető főorvosát.
ISTEN ÉLTESSE PROFESSZOR ÚR!
Prof. Dr. Széll Kálmán
Dr. Széll Kálmán Ph.D. (99), nyugalmazott osztályvezető főorvos, címzetes egyetemi tanár, emeritus főiskolai tanár. Az aneszteziológia és intenzív orvoslás egyik hazai úttörője. Kiemelkedő orvosi, tudományos, oktatói, közéleti és irodalmi tevékenységével országos elismerést szerzett, szűkebb hazájában, Vas vármegyében pedig általános közmegbecsülésnek örvend.
1926. május 29-én született Herényben (jelenleg Szombathely), régi Vas megyei történelmi családból. Felesége a híres szombathelyi orvos-családból származó Rőthy Mária, akivel 1957. december 31-én kötött házasságot) Szombathelyen. Annamária (1958) nevű lányuk tanítónő, Kálmán (1960) nevű fiuk általános sebész és érsebész szakorvos, főorvos (mindketten Ausztriában dolgoznak).
Iskoláit Szombathelyen (Kámonban ill. a Szent Norbert Premontrei gimnáziumban), majd Kőszegen a Hunyadi Mátyás Honvéd katonai alreálban (évfolyamelsőként) és Nagyváradon a m. kir. Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskolában végezte, 1945-ben Győrben, a Bencés gimnáziumban érettségizett. Hadapródiskolásként 1945-ben hadműveleti területre osztották, de visszavonulva a szovjet csapatok elől komoly harcba nem került. Orvosként még két ízben (1953, 1955) összesen nyolc hónapig volt katona. Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt lefokozták, de később azonban rangját visszakapta. A rendszerváltozás után a Honvédelmi Minisztérium 1994-ben főhadnagyi rendfokozattal, egyenruha viselési engedéllyel és „nyugállományú” jogokkal rehabilitálta, majd 1998-ban századossá léptette elő.
Orvosi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán 1946-ban kezdte meg. Mivel szülei vagyonát (apja házát, anyja váti földbirtokát) államosították, az egyetemet az áldozatos szülői támogatás ellenére nagy szegénységben, főleg saját erőből végezte, majd 1952. augusztus 14-én kitűnő (summa cum laude jelzésű) diplomával fejezte be. Szakvizsgáit 1956-ban sebészet, 1960-ban traumatológia, végül 1962-ben aneszteziológia és intenzív terápia területeken szerezte.
Az aneszteziológia és intenzív orvoslás egyik hazai úttörője. 1952. október 1. óta a Markusovszky Kórházban dolgozott, előbb Prof. dr. Szabolcs Zoltán o.v. főorvos mellett a sebészeti osztályon, majd 1963 őszétől függetlenített aneszteziológus adjunktusként, végül 1968. január 1-től osztályvezető főorvosként. A Markusovszky kórházban ő alapította meg (vidéken másodikként) az osztályt. Országosan elsőként szervezett aneszteziológiai ügyeletet (1970). A Markusovszky kórházban elsőként végzett (munkatársaival) intratrachealis gépi narkózist (1955), gyomortükrözést (1958), epidurális érzéstelenítést (1959), sikeres újraélesztést (1964), májbiopsiát (1964), tartós mesterséges hypotermiát (1966), v. cava canülálást (1967), mesterséges gépi lélegeztetést (1968), akut peritoneális dialízist (1969), port a cat beültetést (1972), tüdőbiopsiát (1972), pacemaker beültetést (1980), akut hemodialízist (1981). 1979-2002 között az Országos Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet igazgató helyettese. Saját kérésére 1992. november 1-én vonult nyugdíjba.
Tudományos, oktatói, irodalmi munkássága is kiemelkedő. A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának Szombathelyi Képzési Központjában 28 évig volt főiskolai oktató, amely tevékenységéért elismerést és kitüntetést is kapott. Bel- és külföldön összesen 351 nyomtatott dolgozata (írása, cikk, esszéje, könyvismertetője stb.) jelent meg, (ide számítva 6 könyvet és 8 további szakkönyv ill. monográfia fejezeteit). Ezen kívül 547 előadást is tartott. Dr. Horváth Boldizsárral társszerkesztőként működött közre a „Vas megye és Szombathely Megyei Jogú Város Markusovszky Kórháza története 1929-2004” című monográfiában. 2007-ben jelent meg “Fehérköpenyes óriások”, 2011-ben “Erőméz”, 2016-ban “Göncölszekér”, 2019-ben a Szarvasgomba, 2023-ban Időmérleg, végül 2025-ben az Alkonyati Gondolatok című könyve (mindegyik a Magyar Nyugat Könyvkiadó gondozásában).
Közéleti tevékenysége szerteágazó. Aktív élete során számos szakmai, egyházi és civil szervezetben vállalt szerepet. A Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság vezetőségi tagja (1963-1981), majd alelnöke (1981-1989). A szombathelyi székesegyházi főplébániájának 1988-tól 2007 novemberéig egyházközségi világi elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke, és 2007-ig az Egyházmegye Egyházközségi Tanácsának elnöke. A Keresztény Egészségügyiek Dr. Batthyány László Társaságának 1990. január 16. óta, 2003-al bezárólag alapító világi elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke.
Számos kitüntetés birtokosa. Első szombathelyi orvosként 1992-ben a Köztársasági Érdemérem Tiszti Keresztjével tüntették ki. 2002-ben Pro Ecclesia et Pontificae pápai kitüntetésbe (emlékérem adásába) részesült, továbbá a legmagasabb Egészségügyi Minisztériumi kitüntetést, a Batthyány Strattmann díjat kapta meg. Szombathely MJV Díszpolgára (2008). A Vas Vármegyei Közgyűlés Batthyány Lajos életmű díjasa (2009), a Vas megyei „prima primissima” tudományos kategóriája nyertese (2010). 2012-ben a A Köztársaság Elnökének érdemérmére kitüntetésben részesült. 2016-ban, 90 éves kora alkalmából Ferenc pápa képével ellátott díszoklevélben fejezte ki apostoli áldását, 2017-ben „56-os emlékplakettot” kapott, átvehette a vasdiplomáját. 2018. jan. 22-én elsőként kapta meg a szombathelyi Egyházmegye által Boldog Batthyány László emlékére alapított „A test lélek orvosa” kitüntetést.
Érdeklődése számos területre kiterjed, úgy mint: sebészet, traumatológia, aneszteziológia, intenzív medicina, szakmapolitika (eü. szervezés), orvostörténelem, bioetika.
Saját bevallása szerint különösen foglalkoztatja és aggasztja manapság az orvoslás „elszemélytelenedése”, az orvos-beteg viszonyok fellazulása.
Forrás: WIKIPÉDIA
