Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy életének 101. évében a professzor úr elhunyt. A szeretett kórháza, az egészségügyben dolgozó kollégái, orvosok, nővérek asszisztensek, volt munkatársai, barátai nevében búcsúzom Tőle.
Ki is volt az idős orvos? Nyilván sokan jól ismerték, nem is szeretnék életrajzot felvázolni, mindaz megtalálható a világhálón.
Gyermekkoromtól, kb. 73 éve ismertem, húsz évet együtt dolgoztunk kórházunkban, majd az egészségügyi felsőoktatásban is. Ezért merészelem életpályáját bemutatni. A szépkorú orvos gazdag élete tálcán kínálja a könnyed tárgyszerű visszaemlékezést, bemutatva annak gazdag ívét, és gyanítható, hogy az Őt ismerők annak minden fontos állomását ismerik.
Kissé nehezebb út is választható. Egy életpálya szubjektív bemutatása. Ez talán jobban tükrözi az orvos választott életútja fordulóinak okait, értelmét és eredményeit. Széll Kálmán a kiváló orvosprofesszor, orvos-szervező az orvosetikai tudomány bizonyítottan kritikus ismerője, Szombathely, Vas vármegye díszpolgára, a Magyar Kultúra Lovagja. Hitét soha sem rejtette - de azzal sohasem kérkedett - a sors által adományozottan hosszú, és hála Istennek testben és szellemben egyaránt irigyelhető életében.
A mögötte álló évszázad könnyen stációkra osztható.
Gyermekkorról, hadapród iskoláiról, a világégésről, fogságáról, több szépirodalmi könyvében megemlékezett. A háborút követően budapesti orvosi egyetemi tanulmányait sem könnyű időszakban végezhette (háborút követő szegénység, szerény szülői segítség). Szerencsés volt, mert a következő évben származása miatt nem kerülhetett volna be a felsőoktatásba. Az orvosképzést kitűnő szorgalommal és eredménnyel végezte. Utólag derűsen megélt, elfogadó élményként maradt meg medikus élete. Ahogy egyszer fogalmazott: „vágyainkat csak lehetőségeink határáig engedjük kibontakozni”.
Szigorló évében ismét szerencsés volt. Szabolcs Zoltán adjunktus (később kórházunk sebészfőorvosa) felfigyelt a tehetséges orvosnövendékre, későbbi főnöke felkérésére orvosként hazatért, szerencsés időben és jó helyen kezdte sebészi pályáját Szombathelyen. Szabolcs Zoltán professzor személyében egyetemi szintű elméleti és gyakorlati kiképzést kapott, így a fiatal orvos európai kitekintésű sebészeti műhelybe került. Korán felismerte a fájdalom hatékony csillapításának szükségességét, a műtét körüli, a műtőasztalon kívüli szakszerű ellátás, a kritikus állapotban lévő betegek intenzív kezelése sok életet mentett meg. Az újra mindig fogékony fiatal orvos ezt az utat választotta. Szisztematikus felkészülés és támogató környezete segítségével országunkban igen korán vidéken, Szombathelyen Intenzív Betegellátó Részleg, majd Osztály létesült.
Mindig hangsúlyt fektetett arra, hogy orvosi tapasztalatait írásba is foglalja. Eredményei alapján hamarosan a szakma egyik legkiemelkedőbb hazai szaktekintélyének értékelték. Hosszú évtizedekig Szombathelyről szervezete és irányította Magyarország intenzív betegellátását, részben az illetékes szakmai kollégiumban (később: „Örökös Tiszteletbeli Elnök”), részben az országos intézet vezető helyetteseként.
Nem általános, sőt inkább rendhagyó, hogy életkora haladásával időben felismerte, hogy a szikét és az intenzív orvoslást a zeniten és nem a csillaghullás idején kell abbahagyni. Ez bölcs emberre vall. Orvosi tapasztalatait az egészségügyi felsőoktatásban még huszonöt évig kamatoztatta. A tudás és tapasztalat átadását mindig is kedvelő orvos ezt örömmel és hallgatósága nagy megelégedettségére tette, amit hallgatói- és számos kari megbecsüléssel ismertek el.
Szépirodalmi munkássága nyugdíjba vonulása után teljesedett ki. Kezdetben etikai, orvostörténeti, majd szélesebb irodalmi palettán is bemutatkozott. A kritikus állapotban lévő betegek ellátásáért felelős vezetőt mindig izgatta a fájdalom, a szorongás, a kiszolgáltatottság, a halálfélelem, a halál közeli állapot és sokszor a legyőzhetetlen vagy értelmetlen halál etikai kérdései. Bizonyára ezek az élmények vezettek az orvosetikai véleményeinek irodalmi feltárására. Ifjúságáról bájosan ír „Erőméz” című könyvében, mely egy hosszú élet hozadéka. Változatosan, sok öniróniával fűszerezett ars poétikája, azaz az emberi hitvallása, az élet feladataira vonatkozó nézeteinek összefoglalása. Plasztikusan ír kőszegi-, majd nagyváradi hadapródi tanulmányairól. A viszonylagos szegénység ellenére, lelkiekben gazdag, de szigorú környezetben nevelkedve, jó szívvel gondol vissza gyermek és serdőlő éveire. Ebben segítette ikertestvére, akivel „sziámi ikreknek” tekinthetők. Útjaik később elváltak, de a kontinensek csak fizikálisan választották el a két professzort - sajnos őt elvesztette. Mára elérkezett az idő, hogy szépirodalmi könyveit, írásait összefoglalóan elemezhette könyvében dr. Gyurácz Ferenc irodalomtörténész (Az időskor magaslatán. A százéves dr. Széll Kálmán, mint író).
Széll Kálmán az „ember”. Elkötelezett és mélyen vallásos hite messze a rendszerváltás előtt, a Rákosi, majd a Kádár korszakban jól ismert volt. Megtűrték nézeteit, mert bástyája, az országon túli szakmai megbecsülése, a rendszerrel, de mindenkivel szemben megvédte Őt. Nem élt vissza a rendszerváltás hajnalán kínálkozó politikai karrier lehetőségeivel. Nyilvánvalóan évtizedes tapasztalatai azt sugallták, lehetnek környezetében politikai „könnyűlovasok”, akik az Ő tekintélyét meglovagolva szeretnék sajátjuknak kisajátítani. Ebben is realistaként visszafogott szerepet vállalt. Míg kellett, a keresztény értékrendnek megerősítésére aktívan politizált, de nem választotta az etikai normáit meghaladó politikai hatalmi torzsalkodást, így inkább elhagyta a politikát. Az éltes korú orvos egyházát gyermekkora óta szolgálta és szívesen vállalta azokat a feladatokat, melyek segítettek a kádári korban elveszetteknek hitüket visszaszerezni. Egy főnemesi ág oldalszárnyán felnevelkedett, meggyőződéses és következetes hit birtokában, kiválasztott úton, kivételesen magas ívű életpályát járta. Sohasem váltott a rögtön kamatozó kedvező élethelyzetre. Lehetett volna Svájcban nagykövet (felkérték rá), itthon egyetemi orvosprofesszor, Kanadában vagy Németországban jól kereső orvos. Ő inkább maradt a nyájánál. Talán érezte, csak itt Szombathelyen nyerheti el igazán szakmája-, betegei-, közössége és egyháza nagyrabecsülését. Szerencsés, hisz a hálás utókor önzetlen szakmai és közéleti tevékenységéért még életében elhalmozta számos elismeréssel és kitüntetéssel. Az érdemeket nem osztják, azt ki kell érdemelni. De a jószolgálat nemcsak a népmesékben - ugyan ritkábban -, a valós életben is elnyeri jutalmát. Ő nem népmesei hős, hanem kivételesen elkötelezett és következetes mindenben, amiben meggyőződése szerint tenni lehet és tud a köz javára: az orvoslásban, az oktatásban, a tudományban, a közéletben és a hitéletben.
Szombathelyen ma két Széll Kálmánt ismernek. Az elsőt, a jelentős politikust, kiegyezés utáni pénzügyminisztert, majd felelős miniszterelnököt, és távoli oldalági rokonát, Széll Kálmánt, a köztiszteletben álló orvosprofesszort. Így teljes egy egész századot megélt élet. Röviden, Ő Szombathely Széll Kálmánja.
